Beszámoló a 2013. évi táborról
Miért pont Ászáf? Dicsőítés reformátusoknak? Ének vagy dob? Nagyjából ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel indultam neki a nyaram első táborának, ahol a konyhai szolgálat mellett lehetőségem nyílt eljárni az alkalmakra is. A hirdetésből már nagyjából tudtam, hogy ének, dob, gitár és szintetizátor kurzusok lesznek, ahol keresztyén ifjúsági dalokat tanulunk. Jómagam az ének kurzusba nyertem betekintést, ahol Szabó Virág, sárszentmihályi lelkipásztor, kiemelkedő szakmai tudással és interaktívan tartotta az alkalmakat. Itt tudtam meg azt is, hogy Ászáf, Dávid karmestere volt és a tábor emiatt viseli az ő nevét. Bevallom őszintén, mivel kisgyermek korom óta benne élek és mozgok a gyülekezeti életben, úgy gondoltam a legtöbb dalt már ismerem, tartottam attól, hogy számomra semmi újat nem fog nyújtani ez a tábor. Elbizakodottságom miatt, azonban Istennek az orromra kellett, hogy koppintson; a kurzus teljes mértékben pozitív csalódás volt számomra. Nem csak arról szólt, hogy tanultunk egy-két dalt, ami számomra ismert volt ugyan, hanem a szöveget is értelmeztük, belegondoltunk és ezt a dallamhoz igazítottuk. Személy szerint én sokszor beleesek abba a hibába, hogy egy dalt, inkább a dallama, vagy a lüktetése, esetleg a ritmusa miatt kedvelek meg, és legkevésbé sem a szövege miatt. Gyakran nem is figyelek arra, mit is énekelek. Ez a hét és ez a pár alkalom ráébresztett arra, hogy teljesen mindegy milyen a dallam, mennyire pörög, vagy épp mennyire lassú, ha a szövegével Istent dicsérem és áldom, mindenkor. Mostanában a dob, mint hangszer is foglalkoztatja a fantáziámat, ezért nagyon hálás vagyok, hogy néha, a szünetekben eljutottam a dobszerelésig. Egy alapritmust már korábban ismertem, de most újakat tanulhattam meg. Nem volt dallamos, nem volt szövege, mégis úgy éreztem, hogy ez is Istent dicsőíti, és ha többször el is rontottam, kiestem az ütemből, az Úr akkor is örömét leli abban, aki neki játszik... gyakorlatilag arra kellett rájönnöm, hogy bármi, amihez fogok, amit csinálok, ahogy élek, az Úr dicsőségére van/kellene, hogy legyen. Ezzel a gondolattal próbáltam szolgálni a nyáron és ezzel a tudattal törekszem helytállni nemcsak a munkában, hanem a családban is.
Illés Anna
1995. óta a Gorsium Zeneiskola és 1996. óta a Tinódi Zeneiskola ütőtanára
65eves vagyok, Iszkaszentgyorgyon elek.
19 éves vagyok.
Berze János lelkész vagyok.
